Két hír indította el a tollamat:

Az egyik a svájci jegybank intézkedéseiről szólt, amelyeket a frank túlzott felértékelődésének elkerülése érdekében hozott. A jegybank 2009-ben arról döntött, hogy az alpesi deviza felértékelődésének megakadályozása (és így az exportőr vállalatok veszteségeinek mérséklése) érdekében megnégyszerezi devizatartalékait.

Így az SNB (jegybank) felvállalta ebből az árfolyam politikájából fakadó veszteséget (ami az első félévben 14 milliárd frankra rúgott), ám úgy tűnik, hogy bevált a jegybanki stratégiája: a legnagyobb exportőr vállalatok emelkedő értékesítésről adnak számot. A fellendülés pedig olyan erőteljessé válhat, hogy a jegybanknak nem lesz szüksége újabb devizavásárlásokra.

A kérdés egyre inkább az, hogy mikor kell dönteniük a jelenleg 0.25%-on lévő jegybanki alapkamat emeléséről. A kamatemelés lassan indokolt lenne (védekezés a beinduló gazdaság által fűtött infláció ellen), ám ez ronthatja az exportőrök kilátásait. A svájci jegybank következő kamatdöntő ülése szeptember 16-án esedékes. Mellesleg megjegyzem, hogy Svájc kétszer akkora sebességgel növekedhet 2010-ben, mint az euróövezet.

Miért fontosak a fenti információk a számunkra? Mert arról szólnak, hogy az utóbbi időben még nagyobb árfolyam veszteséget is elszenvedhettünk volna, ha a svájci jegybank nem mérsékli a frank erősödését vásárlásaival, továbbá, hogy közeledik egy kamatemelés, ami azért nem olyan mértékű lesz, amihez mi idehaza szokva vagyunk, de érintheti a fennálló svájci frank hitelek kamatát.

A másik hír az volt, hogy a hazai jegybank és a PSZÁF kidolgozott egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy a bankok a jövőben az MNB középárfolyamán váltsák át forintról az ügyfelek havi törlesztéshez szükséges devizáját. Ez nem ritkán 5-6%-kal alacsonyabb árfolyamot jelentene, ami jelentős könnyebbség lenne a hiteleseknek, másrészt felveti, hogy mennyit kerestek az elmúlt években ilyen – és ehhez hasonló – tételeken a bankok….

Rövid távon mi történhet a forint árfolyamával?

Térjünk vissza a forinthoz. A nemzetközi pénzpiacok optimisták, a tőzsdei indexek napok óta száguldanak, idehaza sem látni semmilyen kedvezőtlen jelet az IMF történet óta, így elvileg minden adott ahhoz, hogy a forint rövid távon erősödjön és 280 Ft alá kerüljön az euró árfolyam.

A svájci frank esetében már érdekesebb a dolog, hiszen itt a carry-trade ügyletek  (lásd részletesen itt) is befolyásolják a frank árfolyamának mozgását. Júniusban nagyon erős volt a frank a dollárhoz képest, ekkor mindenki menekült a dollárból frankba, zárta a dollár pozícióját és visszafizette a CHF hitelét, most viszont ismét erősödik a dolllár, ami azt jelzi, hogy ismét hitelt vesznek fel frankban, amit dollárban költenek el USA állampapírok és más kötvények vásárlására.

Tehát a frank gyengülése a pénzpiacokon zajló optimizmussal tovább folytatódhat, aminek csak egy baja van: egyelőre nem vásárolnak komolyabb mértékben magyar állampapírt a befektetők, mert akkor a forint is jelentősebb erősödést mutathatna a frank ellenében. Várhatóan a frank menedék szerepe is csökken -amennyiben tovább tart az optimizmus- és ez szintén a frank gyengülésével fog járni (eladói nyomás….)

Hosszú távon már más a helyzet

Éven túli időszakot tekintve már nem vagyok ilyen optimista a forint árfolyamát tekintve, hiszen alapvetően azért mégis minden a hazai gazdaság alakulásán múlik. A kormány mozgástere láthatóan szűk, ami egyre inkább tudatosodni fog a külföldie befektetőkben és a hazai választópolgárokban egyaránt. Ilyen esetben pedig mi szokott történni? Beindul az infláció, a gazdaság növekedése minimális mértékű marad, a pozitív folyamatok beindulása inkább 2012-re tolódik át.

Nemzetközi méretekben árnyék vetül az optimizmusra

Valóban rövidre fogva az elemzés végét: pesszimista vagyok. A válságot előidéző okok egyértelműen arra vezethetőek vissza, hogy a meghatározó jegybankok által több év alatt kibocsátott pénz olyan likviditási bőséget okozott, ami már nem először vezetett lufi-hatás kialakulásához különböző területeken: ingatlan kereskedelem, ingatlan fejlesztés, tőzsdék, különböző pénzügyi termékek, nyersanyagok piaca, stb.

A legutóbbi USA ingatlan lufi hatása megrázta a teljes nemzetközi pénzügyi rendszert és a komolyabb válság elkerülése érdekében további pénzeket pumpáltak a „rendszerbe”, amelyeket még mindig nem mernek kivonni, mert félnek a visszaeséstől, a gazdasági növekedés leállásától.

Tehát a válságjelek látszólag eltűntek, de a mélyben elvileg nagyobb a baj, mint az gondolnánk, hiszen a pénzbőség még komolyabb, mint a válságot megelőzően volt. Most a lufit láthatóan a tőzsdéken fújják….