Az Európai Unió túl fogja élni ezt a mostani krízis helyzetet, sőt ezekből a válságokból kap erőre, jelenleg csak így képes fejlődni. Hogy a hibák következményeit viselnünk kell – az egy másik dolog….

A görög faló

Az Unió gazdag országai úgy érzik, hogy a görögök ismét eljátszották a mitológiai történetet és becsempészték magukat egy sziklaszilárd várba. Azért azt látnunk kell, hogy a vár falai annyira nem is erősek, a gondokról sem kizárólag a görögök tehetnek….

De a görög tiltakozókat nézve a TV-ben azon is elgondolkodom, hogy mennyire nehéz dolguk van a politikusoknak: egy elkényelmesedett és adottságaiból jól megélő lakósságot még a magyarnál is nehezebb lesz rávenni a felgyülemlett számla kifizetésére…

Pénzügyi körökben úgy látják, hogy három évre szóló terv születhet Görögország megsegítésére az IMF és az euróövezeti uniós tagállamok közreműködésével. Az Athénnak folyósítandó összeg nagysága 100-120 milliárd eurót tenne ki. Az idei esztendőre 45 milliárd eurós segélycsomagban részesítenék Görögországot.

A hírek szerint a hitelnyújtás feltételei között szerepel egyebek mellett az, hogy a görög kormány két év alatt 10 százalékponttal mérsékelje az államháztartás GDP-arányos hiányát a tavalyi 13,6 százalékról; csökkentse a béreket és a jelenlegi 21 százalékról 23-24 százalékra emelje a legmagasabb áfa-kulcsot, továbbá növelje az üzemanyag, az alkohol és a dohánytermékek adóját. Elvárás lenne továbbá a nagyon liberális nyugdíj rendszer átalakításának megkezdése is, első körben legyen azonos a férfiak és a nők öregségi nyugdíjkorhatára.

Strukturális válság van

A legnagyobb gond az, hogy nem egyszerű pénzügyi krízisről van szó, amelyet az egyik renitens tagállam meggondolatlansága okozott, hanem az Unió teljes működési mechanizmusát érintő és eddig lappangó strukturális válság tör az eset kapcsán felszínre.

Ezt jól mutatja, hogy Görögország támogatásának kivitelezése során az unió részéről hivatalosan csak az eurózóna tagországainak kétoldalú megsegítéséről lehet szó, tehát az egyes tagállamokban külön jogszabályi úton kell biztosítani a keretet. Egész egyszerűen azért, mert nincsenek kiépítve a közös fellépéshez szükséges intézmények.

A helyzet megoldását nehezíti, hogy így aztán minden egyes segélyt folyósító országban kemény csata lesz a döntés keresztülvitele.

Amit szintén látnunk kell az az, hogy a görög tragédia kapcsán ismét felszínre kerülnek az Unió működési anomáliái és talán a helyzet súlyossága a szükséges döntések meghozatalára fogja kényszeríteni az amúgy eléggé döntésképtelen EU szervezeteket.

Sokan „fogadnak” az Unió ellen

A görög, spanyol és portugál adósság leminősítését követően a dollár jelentősen erősödni kezdett az euróhoz képest és áttört minden eddigi támaszt az árfolyam. Még a tartósan az euró ellen „fogadó” short pozícióban lévő spekulánsok is meglepődhettek az euró ilyen mértékű gyengülésén.

Az árfolyamok alakulása mellett a másik hihetetlen adat, a görög adósság besorolás 910 bázispontos CDS-felára, amellyel a világ egyik legkockázatosabb országává váltak.

Már az Unió létrejöttekor is jelen volt, de azóta talán csak erősödik az a „szurkolótábor”, akik minden alkalmat megragadnak, hogy az EU végét kárálják. Mert az ő érdekeik úgy kívánnák….

De látnunk kell, hogy nekünk, akik Európában élünk és közös jövőben kell gondolkoznunk –akár akarjuk, akár nem – mindig rá kellett jönnünk az utolsó pillanatokban, hogy az Unión kívül nincs élet. Akkor miért kell ez az olcsó színdarab, amit például a németek játszanak?

Minden egyes politikai döntés mögött érdekek és ellenérdekek sűrű szövevénye áll, és ezek ismeretében kell a politikusoknak a napi politika és a hosszú távú fejlődés célrendszere mentén döntéseket hozni. Ezért kell a színjáték, a sok beszéd és a kevés cselekvés…

 Részben arról van szó, hogy ez nem is csak színjáték, a németek valóban jobban éreznék magukat a szövetségen kívül – egy ideig. Részben látnunk kell, hogy a politikusoknak nagy feladat a spórolós német polgárok torkán lenyomni a gyrost, amit a görögök túlfűszereztek…

Vége az EU kényelmes, kezdeti időszakának

Az EU-ban strukturális változásokra van szükség. Be kell indítani a gazdasági növekedést, csökkenteni az euró bevezetése óta először 10%-os mértékű munkanélküliséget. Miközben kezelni kell a felhalmozott adósság-hegyeket….

Lezárult egy szakasz: az a fejlődési folyamat, ami az eddigiekben jellemezte az Uniót, a továbbiakban már nem tartható fenn. Ezt az időszakot a bürokrácia túlburjánzása, a döntésképtelenség és a demokratikus út keresése jellemezte. Látnunk kell azonban, hogy az EU szerkezeti változásának, a létezéséhez szükséges szervezetek kiépítésének és a döntési mechanizmusok, pénzelosztás és millió egyéb életbevágó kérdés megválaszolásának ideje végérvényesen eljött – tovább már nem odázható el.

Ismét beigazolódik a régi mondás: minél rosszabb, annál jobb. Hiszen az Unió fejlett országaiban jelentős ellenállás volt tapasztalható az eddigiekben is az EU finanszírozási rendszerével kapcsolatosan, viszont megtarthatták önállóságukat és nem kellett olyan elhatározásokat megtenni, amelyek végérvényesen a közösségi gondolat erősödéséhez járultak volna. Ennek a csiki-csuki időszaknak járt le az ideje, kénytelenek leszünk az Unió további fejlődéséhez szükséges kérdésekben dönteni, mert most kényszer helyzet van.

Mi is az igazi gond?

Az EU nem tud beleroppanni ebbe a krízisbe, ennél azért már sokkal jobban össze vannak „gubancolva” az egyes gazdaságok. Sokkal több szól az unió mellett, mint ellene.

A pénzpiacokon lévő éber és minden lehetőséget megragadó „befektetők” viszont felfigyeltek arra, hogy az eurózóna nem foglalkozik az egyes országokban kialakult egyensúlytalanságokkal, nem találtak megoldást a hihetetlenül felhalmozódott hiányok okozta gondok kezelésére.

A Financial Times szerint az európai döntéshozók és a gazdasági tanácsadóik még mindig nem értik a politikai döntésekre - vagy ebben az esetben azok hiányára - adott pénzpiaci válaszokat. Egyelőre ugyanis nem világos, hogy mi történne, ha egy eurózónabeli ország nem tudná finanszírozni az adósságát. Még csak üzengetés történt, deklarációk, de maga az EU döntési mechanizmusa annyira csapnivaló, hogy mire megmozdul valami, addigra már túl is leszünk a válságon.

Sokba fog kerülni

Meg lehet és meg is fogják védeni az Uniót, csak sajnos a kialakult helyzetre adott eddigi válasz borzasztóan kevéske volt, így a spekulánsok számára nem is rés, hanem egész ajtó nyílt.

 De hagyjuk most a pénzpiacokat. Az összefogás későn fog jönni, de a vészhelyzetet mindenképpen kezelni lehet pénzpiaci eszközökkel, nem kerül sor politikai-gazdasági szakításra – ebben biztos vagyok.

Sajnos ezek a pofonok nélkül nem halad az EU szekere, mindig történnie kell valaminek, ami arra kényszeríti a tagállamok döntéshozóit, hogy végre komolyan meghozzanak elodázhatatlan intézkedéseket. Hát most ismét egy ilyen fordulóponthoz érkeztünk.

Mekkora a baj?

Nagyon nagy. Azt is látnunk kell, hogy további gyenge láncszemek is vannak az EU-n belül. A spanyol vagy a portugál gondok sem sokkal kisebbek a görögökénél, tehát egyértelmű és határozott válaszra van szükség!

A legnagyobb gond, hogy az eszköztár sincs meg a megfelelő válaszadásra, ezért improvizálni kell. Az a tény, hogy a döntést követően is csak egyes országok segélyével oldható a görög feszültség, ismét rávilágít az Unió szervezeti, működési hiányosságaira.

Kíváncsian és reménykedve várom, hogy mi is lesz, mert ha sokba kerül az euró megmentése, akkor annak „árát” a térségben élő emberek fizetik meg végső soron….