Minden választás alkalmával elmentem leadni a voksomat, igyekeztem jól dönteni és soha sem éreztem azt, hogy ez sikerül. De tudtam, hogy ha nem megyek el is szavazok, ha nem nyilvánítok véleményt, akkor megteszik helyettem mások. Így is, úgy is.

Ugyan azok, ugyan úgy

Mára azonban elegem lett. Ugyan azok az emberek döntenek a nevemben, ugyanazokat a hibákat követik el és ugyan úgy hülyének néznek 20 éve. Ebből lett elegem és el sem tudom képzelni, hogy kire fogok szavazni a közeledő választáson.
Az MSZP több alkalommal is bebizonyította, hogy nem baloldali beállítottságú, hanem pragmatista, saját érdek-rendszeréből kitörni, új arcokat felmutatni képtelen párt és korrupt. Kormányai sorra rosszul sáfárkodtak a rájuk bízott hatalommal és pénzügyi eszközökkel – és akkor még finoman fejeztem ki magam.

A FIDESZ elvesztette fiatalos lendületét, újra, megújulásra való hajlandóságát. Minél többet vonultak ki a parlamentből, annál inkább úgy éreztem, hogy mégis aktív résztvevői a jelenlegi politikai életnek, pont olyan rossz kérdéseket tettek fel, mint a többi párt és pont olyan képtelenül elkeserítő válaszokat adtak ezekre.

Ténykedésüket a hatalom mindenáron történő megszerzése vezérli és nem a képviselni kívánt értékrend. Nem jobboldali, nem pragmatikus, hanem egyre inkább csak populista. A közelgő hatalomváltásra nem egy átfogó program felállításával készülnek, hanem a hatalommal való visszaélésre és a bosszúra lehet csak számítanunk.

A Jobbik berobbanása a politikai életbe nagyon jól mutatja az emberek elégedetlenségét és elkeseredésükben, tehetetlenségükben történő szélsőségessé válását. Nekem a jobbik túlságosan radikális. Hiszem, hogy a tömegek nem ezt, hanem egy mérsékeltebb, teljesen új erő megjelenését várják. Hiába, mert a tisztességes, munkáját szerető értelmiségiek - akikre egy új párt létrehozása várna - nem akarnak a politikával foglalkozni, eszük ágában sincs kitenni magukat ennek a közéleti szereplésnek, a média túlkapásainak.

Szívem szerint a különböző politikai erők gazdaságpolitikájának összehasonlításával foglalkoznék, ki mit szeretne tenni, milyen célokat tűz ki, milyen sorrendben szeretné azokat megvalósítani. Azonban azt látom, hogy talán nincs is ilyen egységes elképzelésük vagy az túlságosan populista, frázis pufogtató, megalapozatlan és amikor leírták sem vették komolyan.

Kell egy új párt

Az elvesztegetett 20 év az én korosztályomnál az aktív élet felét jelenti, nincs időnk a további kísérletezgetésre. Jelenleg ott tartunk, hogy a gyermekeinkre csak adósságot, megoldatlan problémákat és egy üres kamrát fogunk hagyni. Sokáig fognak bennünket úgy emlegetni, mint a döntő helyzetben megbukott korosztályt. A rendszerváltást nagy várakozásokkal éltük meg, vitatkoztunk az értelmiség felelősségéről, az előttünk álló lehetőségekről. Akkor hihetetlennek tűnt, hogy az értelmiség egyenként fogja aprópénzért eladni magát, akik a fazékhoz kerülnek,  azok többet lopnak, mint amit feltételezni lehetett volna róluk és a valódi közösségek teljes hiánya következik be, a kapitalizmus csak a rossz arcát fogja nálunk megmutatni.

Ahhoz, hogy nyugodt szívvel menjek el szavazni, lennie kellene egy új pártnak, amely zászlajára tűzné a legnagyobb közös gondjaink megoldását. Felvállalná, hogy nemzeti, mert a nemzet élet-halál harcát vívja: fogy és idősödik a népesség, továbbá nincs elképzelésünk a bevándorlás szabályozásáról, eltűnt a középosztály, eladtunk mindent, ami eladható volt, magas a munkanélküliség, minden szegmense a társadalmi létnek átalakításra vár. Nem működőképes az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a politikai képviseleti, önkormányzati szervezet, nem csak leépítésre, de teljes átalakításra szorul a központosított apparátus (döntéshozó és végrehajtó egyaránt).
Erősen kell gondolkoznom, hogy tudnék-e valami olyan területet említeni, ami rendesen működik. Katasztrófa….

Honnan lesznek új arcok?

Új emberekre lenne szükség, akikben meg lehet bízni, van szakértelmük és bátorságuk az elodázhatatlan döntések meghozatalához. A tömegek pedig a választás alkalmával egyértelműen kinyilvánítanák, hogy mellettük állnak és vállalják a nem kis nehézségeket annak reményében, hogy végre jó irányba fordul a szekér.

És ezen a ponton szoktam felébredni: nincsenek új emberek a közéletben, nem is látom, hogy honnan lépnének elő. A mostani politikusok közül úgy fogunk választani, hogy a rosszak közül a kevésbé rossz?

Kevés bármire is az idő, maga a parlamenti demokrácia is egy bohózat, képtelenség ebben a közegben dolgozni…

Mit lehet tenni? Tényleg semmit? Sorsunknak nem vagyunk alakítói, csak elszenvedői? El fog telni a következő 20 év is azzal, hogy nincs értékrend és kultúra, amelyre bármi maradandót lehetne építeni? Mert jövőt építeni az emberek fejében kellene, de a fiatalokat csak önzésre és túlélésre tanítjuk meg, semmi olyasmire, amire szükségük lenne az életük szebbé és élhetőbbé tétele érdekében.