Az MNB feladata

„Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésre álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját.”

 Az MNB azonban nem lehet szűklátókörű és a tevékenysége kapcsán segítenie kell az ország fejlődését, gazdaságának megerősödését is. Sajnálatos módon egy eladósodott országban a jegybank is kényszerpályára kerül, olyan intézkedések megtételére kényszerül, amelyek napi politikai érdekek területével érintkeznek és így a politikai csatározások színterévé válhat a jegybank.

 Az államadósság finanszírozása is elsődlegessé válik, aztán figyelni kellene a forint árfolyamának alakulását is, ha lehet az MNB eszközeivel alakítani a kamat és árfolyam alakulást, akkor ezt meg kell tenni és nem csak az infláció alakulását szem előtt tartva….

 Az MNB egyik legfontosabb „fegyvere” az alapkamat alakulásának meghatározása. Ez egyfajta iránymutatást  jelent, hat a befektetéseknél kialakuló kamatszintre, ezen keresztül az államadósság finanszírozhatóságára. De értelemszerűen kihat a forint alapú hitelek kamatának alakulására is. Tehát a pénzügyi rendszer egészét befolyásolja, tehát az MNB egyik legfontosabb eszköze a kamatpolitika.

 Az MNB alapkamat alakulása

 1990. év végétől vizsgálva az MNB alapkamat alakulása rendkívüli hullámzásokat mutatott. 1995. februárjában 28%-on érte el csúcspontját, ekkor volt a legnagyobb gazdasági összeomlás a rendszerváltást követően. A vállalatok csődhulláma, az elsietett privatizáció, a nemzetközi környezet kedvezőtlen alakulása, a bankrendszer problémái a mostaninál is keményebb időszakot teremtettek.

Aztán 1998-ban orosz válság és az azt követő pénzügyi gondok, tőzsdei összeomlás csak lassította a konszolidációt, de a kamatláb fokozatosan csökkent egészen 2003. januárjáig (6,5%).  Ekkortól azonban egyértelművé váltak a gazdaságban zajló kedvezőtlen folyamatok, az adósságállomány hihetetlen emelkedése, bekövetkezett a külföldi spekulatív tőke gyors távozása, stb. A kedvezőtlen folyamatok következtében az MNB kamat gyors emelkedésbe kezdett, 2003. novemberében érte el új maximumát (12,5%). Egy év alatt megduplázódott az alapkamat!

Egészen 2005.szeptemberéig kellett „várnunk” arra, hogy ismét 6% legyen az irányadó kamat. De ez a kamatszint ismét nem volt sokáig tartható, 2008.októberében a válság beköszöntével ismét  11,5% -on tetőzött a kamatláb.

 Látható, hogy 2003-tól 2008 végéig terjedő öt-hat év alatt a kamatláb képes volt a duplájára emelkedni és ismét lefeleződni.

 Mi ebből a tanulság?

A gyors fenti kronológiai áttekintés azért fontos, mert egyértelműen jelzi, hogy az MNB csak sodródik. Nem képes az események irányítására, egy rossz gazdaságpolitika által meghatározott, gazdasági összeomlás közeli állapotokat mutató időszakban nem is lehet csodákat várni a jegybanktól. Tehát a nagy szavak az MNB függetlenségéről, a monetáris politika eszközeiről, a mit kellett volna tenni című elemzések sajnos semmit sem érnek, ha ezt az alapvető tényt vesszük kiinduló pontnak.

Természetesen nem azt szeretném állítani, hogy mindegy, mit is tesz a jegybank, hiszen tisztában vagyok a feladatának fontosságával. Viszont a mozgásterét lényegesen korlátozottabbnak látom, mint amennyire szeretnénk látni….

Miért nem megy politikai felhangok nélkül?

 A vázolt időszak alatt kormányok jöttek, kormányok mentek, de egy dolog mindig egyértelmű volt: nem mindegy, hogy ki ül az MNB élén. Ez is jelzi, hogy azért fontos szereplő a jegybank, hiszen az adott kormány gazdaságpolitikáját jelentős mértékben tudja segíteni és akadályozni is. Megjegyzem, mind a kettőre volt példa…

 Ezért aztán folyamatos a vita akörül, hogy mit kellene tennie a kormánynak és mit az MNB-nek. Egyik oldal sem képes elfogadni azt a törvény által is biztosított keretrendszert, amely a jegybank függetlenségét lenne hivatott biztosítani. Mivel az elmúlt 20 évben nem sikerült egy hosszú távú és következetesen végig vitt gazdaságpolitikát nem hogy végrehajtani, de kialakítani sem, így az MNB tekintélye, intézkedései sem tudtak hosszú távon kiszámíthatóak és következetesek lenni.

  Milyen veszélyek leselkednek ránk?

 Óriásiak. A kamatpolitikánál maradva, ismét eléggé erőltetettnek érzem az alapkamat gyors iramú csökkentését, el is kell hinnie a világnak, hogy nálunk minden rendben van, nem elegendő, ha mi úgy csinálunk. Tehát a csökkenő trend ismét megfordulhat, nem csak az új kormány hibás döntései esetén, hanem a befektetők, a külföld megítélésének változása esetén is.

Kaptunk egy esélyt, nem lesz következő, most kell stabilizálni a gazdaságot. Ennek fontos eszköze a kamatszint csökkentése, hiszen a devizahitelek helyett forint hitelt csak akkor lehet elképzelni, ha nem kerül lényegesen többe, mint a devizahitel. A vállalati szféra finanszírozásával sem lehet már sokáig várni, de az államadósság finanszírozhatósága miatt is kedvezőbb az alacsonyabb kamatszint.

Azonban – ahogyan azt a korábbi években láttuk – az erőtetett kamatláb csökkentés egy bizonyos ponton túl a visszájára fordult és amilyen gyorsan csökkent, olyan intenzíven volt képes vissza gyengülni az MNMB kamat.

Az infláció kérdésköréről nem is kezdek el beszélni, mert akkor hamar kiderülhet, hogy az euró bevezetése milyen messzi távlatokba tud kerülni….

Látnunk kell, hogy nincs több dobásunk. Az elmúlt 20 évben amit lehetett, azt elrontottunk, amit el lehetett lopni, kótyavetyélni, azt már megtettük, most már nincs lehetőség hibázni, mert minden további téves és idővesztő gazdasági lépés Európa perifériájára sodorhatja az országot. Mindig a felzárkózásról beszéltünk, az euró bevezetéséről, a nyugati életszínvonal  közelítése volt a cél, miközben csak a tartalékaink felélése és az adósság felhalmozása történt meg, semmi más…

A mostani kormányra a fentiek miatt nagy felelősség hárul, hiszen ha ők nem tudnak élni a 2/3-os parlamenti többség nyújtotta mozgástérrel és nem állnak neki az ország átalakításának, az irány kijelölésének és a helyzet stabilizálásának, akkor végünk.

 Ha ők is csak politikusok lesznek, akik napi megítélés és apró célok, kompromisszumok mentés fognak haladni, és nem államférfi módjára a lényegi kérdésekkel foglakozva a nehézségek felmutatásával és vállalásával kiutat mutatnak az embereknek, akkor már semmiben sem lehet reménykedni.

 Egyelőre nem sok optimizmust meríthetek a napi történésekből. Abban reménykedhetünk, hogy Orbán Viktor elszántsága elég erős, szeretne valóban pozitív szereplőként bevonulni a történelembe. Ez pedig nem a populizmus útján megy….