Milyen formában csapolják meg a banki profitot?

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tervezetet készített a világszintű banki különadó bevezetésének lehetséges megoldásairól. Kétféle megoldást javasolt: az egyik egy pénzügyi válságkezelő alap felállítását célozná, a másik pedig az ágazat profitját csapolná meg.

A G7 és G20 értekezleten vitatják meg a javaslatot, de Obama elnök is igyekszik valamilyen megoldást bevezetni a bankok „kordában” tartására. Hogy milyen sikerrel járnak ezek a kezdeményezések, az nem csak a kisember számára láthatatlan erőviszonyokon múlik, hanem a tömegek akaratán is. Képesek vagyunk-e hangunkat hallatni és beleszólni a jövőnkbe?

Kérdések a hír hallatán

Bennem több kérdés is felvetődik a hírrel kapcsolatban. Az egyik az, hogy még igazán ki sem lábaltunk ebből a válságból és máris készülnünk kell a következőre? Nincs más megoldás, mint az elkerülhetetlen következő pénzügyi összeomlásra felhalmozni előre egy kis tartalékot? Megelőzni nem lehet a bajt? Nincs olyan politikai erő, amely kordába tarthatná a bankokat? Csak a bankokat kell korlátozni, ők a bűnbakok?

Vagy túl nagy ár lenne a verseny korlátozása és a kemény szabályozás visszafogná a pénzügyi szektor fejlődését?

Nincsenek jó válaszok

Sajnos a média beéri a hírek közlésével, igazán jó elemzést nem olvashatunk a témában. Talán túl nagy falat lenne, ezért nem vág bele senki, de én egy blogot alkalmas terepnek tartok a kérdések feszegetéséhez.

Az első kérdés, ami felvetődik bennem a válság kapcsán az az, hogy az emberi természetből kiindulva lehet-e válaszokat találni a felvetett kérdésekre? Minden ember alapvetően jobbra vágyik, több pénzre, hatalomra, karrierre, jobb nőre (nem csak a csere megoldás, lehet fejlődni is), több kajára és elismerésre.

A válságot nem egy esemény, hanem a történések egész láncolata váltotta ki, de a háttérben csak kimutatható egy alapvető dolog: az emberek többet akartak, mint amit komolyabb kockázatok nélkül elérhettek volna (többet vásárolni: kaját, cuccokat, de akár ingatlanokat és magas hozamot ígérő banki termékeket is). A kereskedők és a bankok pedig megadták nekik, amit szerettek volna! A terméket és a hitelt is, hogy azt megszerezhessék. A hitel a jövőbeli bevételeink előre hozott elköltését jelenti. Ma felélem azt a pénzt, amit még meg sem kerestem. Az állami eladósodás pedig a gyerekeink „bevételeinek” terhére történő költekezés…

Kijelenthetjük, hogy a megzabolázhatatlan emberi természet okozta a válságot?

Ha elfogadjuk ezt a feltevést, akkor adódik a válasz: a következő válságot csak akkor tudjuk elkerülni, ha nem a bankokat, hanem általában az emberek természetét igyekszünk megváltoztatni. Ez pedig már filozófiai kérdés: a vallás és a politika adhatna rá jó választ, de szerintem egyik sem képes rá.

Hogyan lehetne kordában tartani azt, amitől emberek vagyunk és fejlődni tudunk. A vágyaink visznek bennünket előre. Ez a fejlődés motorja. Elméletileg sem látom a lehetőségét, hogy az emberi kapzsiságot és mohóságot, a túlzásokat hogyan lehetne „lenyesegetni”.

Valószínűleg csak nagyon komoly közösségi összefogással és erős értékrend alapján volna erre mód. De a mai „erkölcsi világrend” éppen az egyént állítja a középpontba és nem a közösséget. Legalábbis itt nyugaton, mert azért a keleti értékrend sokkal inkább a közösségekre épít…

Jönni fog a következő válság

Ha elfogadjuk a megváltoztathatatlant és tudjuk, hogy jönni fog a következő válság, akkor arra valóban jobb felkészülni. És ez azoknak a felelőssége, aki az emberiség  kormánykerekét  a kezükben tartják.  Nem irigylem őket: akarták a hatalmat, megkapták hozzá a felelősséget is.

Hiszem, hogy az emberi természetben nem csak negatív jelenségek találhatóak, ott van valahol a szolidaritás értéke, a közösségteremtés, az egymásra odafigyelés és az előrelátás és a biztonságra törekvés igénye is egyaránt.

Kordában lehet tartani a bankokat, a korrupt politikusokat, a bűnözőket és a világmegváltókat? Hiszem, hogy igen, de erre csak a közösség ereje lehet képes. Azoknak, akik ezeket a jelenségeket nem hajlandóak eleve elrendeltetett és megváltoztathatatlanként elfogadni, tenniük is kell – közösen.

Rajtunk múlik

Rajtunk múlik, hogy az ember milyen irányba és mivé fejlődik. A Mátrixban van egy olyan beszélgetés, amikor az ügynök egy megállíthatatlan vírusos betegséghez hasonlítja az embert.

Mindenki egyénileg felelős a saját életéért, azt azért kapta, hogy jó dolgokat vigyen végbe.

A saját lehetőségein belül a maximumot kihozva magából. Nem úgy értve, hogy a legmagasabb jövedelmet és életszínvonalat érje el, hanem, hogy a legtöbbet tegye a sok közösségért, amelyekhez tartozik.

Tennünk kell azért, hogy a jövőben a mi életünkre visszatekintő utódainknak ne csak negatív dolgok gondolatok jussanak az eszükbe. Minden embernek megadatik a szabad gondolkodás és cselekvés, rajtunk áll, hogy ezzel a hihetetlenül nagy lehetőséggel képesek vagyunk-e élni. Vagy csak egymásra mutogatunk és megmagyarázzuk (magunknak és az utódainknak is) hogy miért nem lehetett semmit sem tenni.