2010. január 1-jétől a „főfoglalkozású” biztosított társas és egyéni vállalkozóknak havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset alapján kell járulékot fizetniük. A közreműködés díját a vállalkozó állapítja meg magának, és erről feljegyzést kell készítenie. (Megint milyen baromság ez a feljegyzés, amikor ezek az adatok máshol már rendelkezésre állnak…)

Társas vállalkozás tagja a jövőben csak akkor vehet fel majd osztalékot, részesedést, ha a tevékenységre jellemző kereset után megfizette a közterheket. Először pénteken kellett az új szabályt alkalmazni. Senki sem tudja, hogy hogyan, de közterhet  fizetni mindenképpen kell.

Az APEH nem ad igazi fogódzót, hogy mennyi is egy adott szakmában az elvárt jövedelem, fizethetünk kevesebbet is, mint amennyit valójában gondolnánk, de ekkor év végén kell korrigálni, hiszen a az alulértékelt munkadíj mesterségesen megnövelt nyereséghez, osztalékhoz vezethet.

Megint egy gumi paragrafus, amely csak kérdéseket vet fel:

-         Ki mondja meg, hogy mennyi az elvárt jövedelem? (Utólag, ellenőrzéskor az APEH.)

-         Ki kényszeríthet egy vállalkozót arra, hogy több közterhet fizessen pl. a nehezebb gazdasági években is, mert a szakmai „átlag” magasabb? Ilyenkor el kellene helyezkednie valahol a jól jövedelmező szakmában, hogy megkeresse az elvárt jövedelmet?

-         Év elején tudni kellene, hogy mennyi lesz a nyeresége, hogy se sok se kevés ne legyen. Akkor ez sokakat nem megint a bevételek „optimalizálása” felé fog terelni?

-         Fog ettől nőni a befizetések összege? Vagy megint vállalkozások mennek tönkre és ezek az emberek bejelentés nélkül fognak tovább dolgozni, mert akkor kevésbé vannak szemelőtt…

Ha valaki nem alkalmazza az újabb szabályokat, akkor neki kell bizonyítania, hogy igaza van. A felelősséget mindig a vállalkozóra testálják, pedig az ártatlanság vélelme működhetne: bizonyítsa a hivatal, hogy csalók vagyunk, ne a tömegeknek kelljen állandóan védekezésre készülniük, papír hegyeket gyártaniuk, mert valamikor –évekig - jöhet a mumus.

Látom lelki szemeim előtt a magyar vállalkozót, aki a feleségével vívott csatákat követően most már az APEH-al is harcolhat, hogy miért nem keres többet….

Már alig van különbség a bérként és a nyereségből kivehető jövedelmek között. Az APEH-nak inkább arra kellene törekednie, hogy a nagy adótartozást felhalmozó vállalkozásokat, az eleve rosszhiszeműen alapított és tartozást felhalmozó, majd megszűnő cégekkel kezdjen valamit és ne a tisztességgel megélni próbálkozó vállalkozókkal szórakozzon folyamatosan.

Mivel kellene az APEH-nak foglalkoznia?

Igenis volna mivel. Eljutottunk oda, hogy egy egyszerű honpolgár ki sem tudja tölteni az adóbevallását, a könyvelők is alig értik és tudják mit kellene tenni, egy olyan levelet nem kaptam az utóbbi években a Hivataltól, amit kicsit is értettem volna  - úgy első olvasatra.

Először átlátható, egyszerű viszonyokat kellene teremteni. Kevés, de olcsón beszedhető adókat kialakítani, amelyeket aztán valóban mindenkitől beszednének és az adócsalókat szigorúan büntetnék.

Az APEH ötletel

Sokadik próbálkozása ez a Hivatalnak, szeretnék beszedni az adót, visszaszorítani a feketegazdaságot, elcsípni a sumákokat.

Bevezették és csúcsra járatták a vagyonellenőrzéseket, de a megnövekedett létszámú apparátus sem volt képes minden állampolgárhoz eljutni…

Megpróbálták bevezetni a vagyonadót (ingatlanadót), de ennél egyelőre haladékot kaptunk.

Sokadszor borítják fel a különböző jogcímen befizetendő járulékok, adók, és mifenék éppen megszokott rendjét, hogy aztán minimális bevétel többletet elérve megőrjítsék a lakosságot.

Próbálják a külföldre menekített milliárdokat vissza csábítani az országba olyan adóamnesztiával, ami megint a bérből élő többség gyomrát forgatja fel.

Vállalkozó ellenes hangulat van, mindenkinek az a véleménye, hogy a másik csal és neki kellene több adót fizetnie. Jó magyar szokás szerint nem magunkkal foglalkozunk, hanem mindig a „másikkal”…

És akkor arról már nem is beszélek, hogy a többség azért nem akar rendesen adót fizetni, mert akkor már nem tudna megélni – a gazdaság működésébe oly mértékben beépültek a tisztességtelen árak, megoldások, hogy aki be akarná tartani az előírásokat, az abba döglene bele.

A befolyt adó forintok felhasználása körül folyamatosan botrányok pattannak ki – a korrupció és lopás dömping sem ösztönzi az embereket a pontos adófizetésre.

Értékválság van

Ide jutottunk és ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy hol is lehet a tisztulási folyamatot elindítani. Valószínűleg fent kellene kezdeni és sok időnek kellene eltelnie, mire az értékeink a helyükre kerülnek és a család, haza, becsület, felelősség szavak vissza tudnák nyerni méltóságukat.

Példamutatással, mindenkinek a saját életében elkezdve kellene az új életét elindítania.

Közösségekre lenne szükség, ahol bátorítást kaphatunk. Egy jól működő egyházra, lakóhelyi közösségekre, civil szervezetekre és a média támogatására. Mert amit a TV-ben bemutatnak az válik normává. Hát ami szemét és olcsó, szenzáció hajhász hír folyik a dobozból, az döntő mértékben előidézője bajainknak.

Addig pedig várunk az Alkotmánybírákra, csak eldöntik végre, hogy az újabb APEH-furmány a megtépázott alkotmánynak megfelel-e...

Ki véd meg bennünket, ha a taláros testület sem fog?