Nem tanultak a múlt hibáiból a lakáspolitika-csinálók, most egy ugyanolyan túlgerjesztett lakásépítési konjunktúra előtt állunk, mint 2001-ben.

 Annak pedig egyenes következménye volt a 2010-es mélypont, illetve lesz a 2020 utáni visszaesés, és az egyenlőtlenségek konzerválása, vagy akár növelése.

Ezt állítja Varga Dénes gazdaságkutató, a 2017-es építési piaci prognózis készítője az elemzést bemutató sajtótájékoztatón.

Az elemzés fő megállapítása, hogy a 2015. végi lakáspolitikai intézkedéscsomag eredményeként megismétlődik a 2001-es támogatási rendszer bevezetésével gerjesztett konjunktúra, csak éppen fele akkora sem lesz és még fele annyi ideig sem fog tartani. A konjunktúra lezajlása után, 2020-tól pedig ugyanúgy jön a visszaesés, mint a 2010-ben, amikor százéves negatív rekordra zuhant a lakásépítés. Abban azért bízik Varga Dénes, hogy ezúttal megáll 15 ezernél az új lakások számának csökkenése.

A kutató meg van győződve arról, hogy a magyarországi lakásépítés tartós padlóra kerülésében a túlzott támogatási rendszer, a túlgerjesztett élénkítés játszotta a fő szerepet, a válság és a kivándorlás miatti keresletcsökkenés csak másodlagos volt. Nyolcezres lakásépítésre ugyanis más, válság sújtotta országokban sem volt példa. Ráadásul, a 2001-es lakáspolitikai támogatások nyomán jelentős mennyiségű előrehozott kereslet a későbbi években nagyon hiányzott a piacról.

A kutatás során felmérték, milyen változtatásokra került sor az első lakáspiaci élékítést követő visszaesés óta, illetve, hogy ezek a változtatások csökkentették-e, vagy növelték a fokozódó egyenlőtlenséget. Varga szerint az eredmény egyértelmű: az egykulcsos adó, a családi pótlék befagyasztása és az áfaemelés tovább növelte a regionális szintű jövedelemkülönbségeket, amiket a mostani intézkedések nyomán elinduló konjunktúra hasonlóképp fog érinteni.

A prognózis a konjunktúra csúcsán, 2018-19-ben közel 20 ezer lakással számol, ez a legjobban reagáló térségben fajlagosan, azaz ezer lakosra vetítve közelít a 3 új lakáshoz, majd 2020-ra már visszaesik 2,4-re. 

A 2001-es csomag túl nagy nyereséget hozott az építési vállalkozóknak és a pénzintézeteknek, a lakosság számára pedig túl vonzóak voltak a támogatások. Ha ilyen szabályozást vezetnek be, kódolt, hogy idővel változtatni kell, ami társadalmilag igazságtalan és rossz hatékonyságú megoldásokhoz vezet.

Ha az épülő lakások számának növelésétől várjuk a gazdaság élénkülését, akkor a korlátos forrásokat úgy kell elosztani, hogy azokat tegyük fizetőképes vásárlókká, akik különben nem lépnének a piacra.

Az egykulcsos adó azonban a legfelső jövedelmi tizedben növeli a jövedelmeket, ahol már rendszerint már megoldották a lakáskérdést, a pluszból nem vásárolnak vagy építenek újabb lakást. Ugyanakkor az a több mint 500 milliárd forint, amibe ez a költségvetésnek kerül, progresszív adóztatás esetén lehetővé tenne egy nulla kulcsos sávot is és egy általános áfacsökkentést. Mindkettő abban a jövedelmi tizedben növelné az elkölthető pénzt, amelyben még jelentősek a lakásigények – vélte Varga Dénes.

Legnagyobb bajnak azt tartja, hogy nincs szakértői véleményeken alapuló lakás- és gazdaságpolitika, hiányzik az ügyszeretet, az olyan nagyságrendű lépéseknek, mint például az egykulcsos adó, nem mérik fel a makrogazdasági hatásait. Olyan szintű az elméleti megalapozatlanság, amit egy átlagember el sem tud képzelni. Ha egy vegyi gyárat úgy üzemeltetnének mint a magyar gazdaságpolitikát, akkor az minden nap felrobbanna – fogalmazott Varga Dénes.

Forrás: napi.hu