Levágjuk-e az aranytojást tojó tyúkot?

A szuperbruttósítás önkéntes nyugdíjpénztári kihatásai

A 2010-es év egyik nagy „vívmánya” az összevont adóalap megállapítása során bevezetett ún. szuperbruttósítás.
A megemelt jövedelemsávok és csökkenő adókulcsok adóterhelést csökkentő hatását ez az enyhén szólva trükkös módszer - nevezetesen az adóalap ekként történő megnövelése - értelemszerűen lerontja.
Első olvasatban egyszerű a képlet, hiszen a jövedelmet meg kell szorozni 1,27-el, s ez után kell éves 5.000.000 Ft-ig 17%-os, afölött 32%-os adóval számolni, csakhogy egyes esetekben máshogy kell számolni.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 29. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy „ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett  a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha azt költségként számolja el, vagy azt számára megtérítették), jövedelemnek a megállapított jövedelem 78%-át kell tekinteni”.
Az önkéntes nyugdíjpénztár esetében a várakozási idő leteltét követően történő nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés éppen ilyen jövedelmet képez, ezért az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet:

Eddigiekben a tőkét is érintő kifizetés során a jövedelem (egyúttal adóalap) megegyezett az igénybevett adóköteles tőke összegével (az adókötelezettséget bonyolítja, hogy a tőkerészből történő kifizetés 11 éven belül 100%-osan, 11 év után évente 10%-kal csökkenően adóköteles, de ezzel itt most nem foglalkoznánk).
Ha valaki tehát pl. a tagsága 11. évében 100.000 Ft tőkéhez is hozzá kívánt férni ilyen jogcímen, akkor ebből 100.000 Ft jövedelme keletkezett, mely után a pénztár 36%-os (külön nyilatkozat esetén 18%-os) mértékű adóelőleget, számszerűen tehát 36.000 Ft-ot vont le, s az igény után a tagot 11%-os, azaz 11.000 Ft eho kötelezettség terhelte.

2010-től a szuperbruttósítás miatt egy ugyancsak 100.000 Ft-nyi adóköteles tőkét érintő kifizetés során a következő elszámolási adatok adódnak:
o A kifizetésből származó jövedelem a tőkerész után annak 78%-ával megegyezően 78.000 Ft-ra adódik.
o A 27%-os adóalap-növelés figyelembevételével az összevont adóalapot képező jövedelem így 78.000 x 1,27 = 99.060 Ft lesz.
o Az összevont adóalapot képező jövedelem után a pénztár a tag részéről az igénybejelentésen, vagy külön nyilatkozatban megadottak szerint számolja el a 17%-os, vagy 32%-os mértékű adót.
Első esetben 16.840 Ft, a második esetben 31.699 Ft adóelőleg kerül levonásra a kifizetendő összegből.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. §-a értelmében a magánszemély ezen kifizetés után az adóelőleg alapját képező jövedelem után 27%-os mértékű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni.

Az eho szempontjából tehát az alap nem kerül szuperbruttósításra, azaz a fenti példánál maradva
o A kifizetésből származó jövedelem után fizetendő eho összege 78.000 Ft x 27%= 21.060 Ft-ra adódik. Az eho-t a pénztár nem vonja le, miután e vonatkozásban nem minősül kifizetőnek. Az eho teljesítéséről a tagnak kell gondoskodnia.
Az eho összegét a kifizetésről kiadott igazolás természetesen tartalmazza.

Nos, nem egyszerű tehát a helyzet, nyilván az adóköteles kifizetési igényt kérő tagok is szembesülni fognak ezzel a kifizetői igazolásuk kézhezvételekor.
Hogy a foganatosított jogszabályváltozások az adórendszerünk sokat hangoztatott egyszerűsítése irányába történtek volna, azzal kapcsolatban kételkedésünket fejezzük ki.
Felmerülhet a kérdés, hogy a 2010-es adózási feltételek kisebb, avagy nagyobb terhelést jelentenek-e a fenti példa vonatkozásában. (Az adófizetés csak a tőkére vonatkozik, a hozam adómentes!)

Lássuk az eredményt:

 
Mindkét adókulcs esetében nagyobb a terhelés tehát az előző évhez mérten, ugyanakkor az alacsonyabb kulcsú adósáv 1.900.000 Ft-ról 5.000.000 Ft-ra történő kitolásával számos esetben előállhat, hogy az idén első sávba tartozó jövedelem előző évben még a második sávba esett volna.
Ezt is tekintetbe véve igazából nem lehet egyértelmű választ adni a felvetett kérdésre.

Egyértelmű viszont, hogy irracionálisnak tekinthető, ha a nyugdíjpénztárban megképződött megtakarításunkhoz ekkora terheket vállalva kívánunk hozzáférni. Ellenben a megtakarítás eredeti funkciójával, a nyugdíjjogosultság birtokában történő hozzáféréssel, amikor ugyanez az összeg mentesül mindenféle adó- és eho terhektől.

Fentiekkel nem kívánunk senkit sem befolyásolni a pénztári megtakarítása felhasználási szándékában, csak szeretnénk ha ki-ki logikusan venné számba annak ilyen kihatásait is.

Érdemes-e kivenni a 10 évesnél hosszabb önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítást?

Ha szükség van rá, vegyük ki a hozamot, mert az 3 évente kivehető és adó- és járulékmentes.

A tőkét legolcsóbban mintegy 38 %-os közteherfizetés mellett (17 % szja) vehetjük ki. Nem igazán jó üzlet.

Ha tudjuk nélkülözni, a tőkerész adókötelezettsége a 10. év után évente 10 %-kal csökken, tehát mintegy 3,8 %-kal csökken évente a közteher.


Kis István pénzügyi- és adótanácsadó

www.adocsokkentes.com