Volt egy válság vagy még van is?

Sokak szerint nem csak volt, hanem véget sem ért és máris itt a következő hulláma. Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, belemerülni a mai nap tőzsdei esésének részleteibe.

Másról szeretnék – természetesen a napi aktualitások tükrében – írni, konkrétan arról, hogy a válság legmélyebb bugyraiban sokan gondolták úgy, hogy a hasonló válságok elkerülése érdekében valamit egészen máshogy kellene tennünk.

Mi került válságba?

Véleményem szerint alapvetően érétkrend-válságról kell beszélnünk. A felszínen pénzügyi, gazdasági válság látszik a leginkább, de ha megkaparjuk a dolgot, akkor láthatóvá válik a mélyben meghúzódó általános rothadás...

Máshogyan kellene élnünk, mint azt itt a nyugati kultúrkörhöz tartozó országokban tesszük. Ázsiában és az arab világban más értékrend minták az uralkodók, amelyek valamivel talán jobb feltételeket képesek teremteni az emberi faj túléléséhez – vagy csak innen Európából nézve gondoljuk így. Bevallom nem rendelkezem sok ismerettel, ami van az is inkább az ottani szélsőséges viszonyok szabad értelmezésén alapszik. A nagy nyomor és a környezetszennyezés ott is eléggé behatárolt mozgásteret jelöl ki, de az individualizmus alacsony szintje és az erős közösségi értékek miatt látom nagyobbnak az esélyeiket egy élhetőbb világ megteremtésére.

A nyugati fogyasztói értékrend mindenesetre végérvényesen válságba került, csak a vak nem látja, hogy a háborúk elmaradásával a fogyasztás ösztönzése, a gazdasági fejlődés elősegítése érdekében pazarló és értelmetlen fogyasztási trendek kialakulására volt szükség. Az általunk vásárolt javak durván fele szükségtelen, rossz minőségű és presztizs  fogyasztás volt a válságot megelőzően, csak azért vásároltuk ezeket, mert valakik sok pénz elköltésével olyan világot teremtettek, amelyben ezeknek a termékeknek/szolgáltatásoknak a fogyasztása beépült az életünkbe. Ezzel teremtődtek új munkahelyek, így voltak képesek az egyes gazdaságok fejlődésre. Mi ehhez gyakran csak a piacot adtuk, a külföldi árukért az árat az eladósodás formájában fizettük meg.

Nem magyar jelenségről beszélek, ha kicsit szélesebb kitekintést veszünk alapul, akkor azt látjuk, hogy a gondok valóban az egész kultúrkört érintik.

Az értékrend megváltozása

Többet fogyasztottunk, mint amink volt. Mind az állam, mind a polgárai. Az eladósodás azt jelenti, hogy a jövő nemzedék terhére fogyasztunk, a felhalmozott adósságot pedig nekik kell megfizetniük – ezt hagyjuk számukra örökül. Valamint egy olyan bolygót, amely környezeti károkkal, politikai feszültségekkel és biológiai időzített bombával terhelt. Az erkölcsi alapok minden társadalom legfontosabb építőkövei, ha ezek sérülnek, akkor nagy baj van – és most komoly repedések látszódnak a társadalmunk alapkövén.

A válság során többen is úgy gondoltuk, hogy itt a lehetőség arra, hogy végig gondoljuk, hogyan is lehetne egy másmilyen gazdaságot felépíteni, a fogyasztás központú fejlődés helyett egy másik utat választani. Az erőforrásainkat nem élhetjük fel ilyen ütemben, meg kell tanulnunk gazdálkodni velük és ha ennek az az ára, hogy csökken az életszínvonalunk, akkor így is meg kell lépnünk ezt a változást.

Hogyan lehet azt elérni, hogy miközben a fogyasztás csökken, az embereknek mégis legyen munkahelyük és belátható, vállalható jövőképük?

A kis közösségeké a jövő

A legfontosabb teendő az emberi közösségek helyreállítása lenne. Az életünknek jelenleg az egyéni boldogulás áll a középpontjában. Leszoktunk arról, hogy közösségekben gondolkozzunk, pedig korábban sokkal szorosabb lakóhelyi és munkahelyi közösségek léteztek, mára ezek részben megszűntek, részben csökkent a szerepük az életünkben. Látható, hogy a meglévő szervezetek nem képesek segíteni bennünket ebben a komoly változásban, a vallás és a civil szervezetek nem ilyen cél érdekében működnek, beleépültek a meglévő struktúrába...

Ösztönözni kellene a közösségek létrejöttét. Mindenféle lehetne belőlük, szinte mindegy, hogy milyen pozitív gondolat áll a háttérben, csak jót tennének a mai kiüresedett kapcsolatok helyett életre hívott sokszínű közösségek.

Olyan értékek mentén kellene a jövőnket felépíteni, amelyek élhető jövő felé mutatnak. Nem szennyezik a környezetet, biztos megélhetést és a fiatalok számára elfogadható alternatívát lennének képesek felmutatni.

Nem is nagyon tudnék olyan részt kiválasztani a mostani életünkből, ami nem szorulna egyértelmű átalakításra. A termelés-szállítás-értékesítés folyamata, a közlekedési rendszer, az egészségügy és az oktatás, a felduzzasztott és mégis működésképtelen államigazgatási mechanizmus.

Hogyan lehetne kiutat találni a mostani válságból, amikét fenyegető rémképet vetít előre az eladósodásét és a túltermelését.

Nem hiszek abban, hogy ez a folyamat gyorsan es egyszerűen megállítható és megfordítható lenne, de meggyőződésem, hogy ha minden változatlan marad, akkor csak katasztrófába torkolhat a dolog.

Végig kellene gondolni, hogy mi a fontos számunkra?
Mindenkinek egyénenként és közösségek szintjén is. És el kellene kezdeni az értékrend megváltoztatását, a fiatalok nevelésében a teljes fordulat végrehajtásához egy előfeltétel van: magunknak is változnunk kell, hiszen a tudatos korban lévő ifjúság már csak példákon keresztül alakítható.

A régi értékrendet kellene elővenni, amelyre az újkori fejlődés is épült, akkor ezt protestáns etikának is nevezték. A germán világ még ebben az értékrendben él, azonban az angolszász kultúrkör lényegében letért erről az útról.

Merre induljunk?

Nem szeretném azt a képzetet kelteni a tisztelt olvasóban, hogy világos képpel rendelkezem a teendőket illetően, de nem is egyedül kell felépítenek ennek a jövőképnek az alapjait.

Várom a hozzászólásokat, észrevételeket. Vegyük sorra az értékeket, amelyekre építkezhetünk és a közösségeket, amelyek elindíthatják az erkölcsi megújulást….