Egy kicsit el szeretnék szakadni a pénzügyektől. Ahogyan telnek az évek, változom én is, az írásaim is. Haragos szoktam lenni, dühös és gyakran pesszimista. Ma a szeretet öntötte el a lelkem, erről szeretnék beszélni.

A szeretet és az idő

Lehet, hogy több időt töltünk vásárlással, mint a szeretteink meghallgatásával? Mi a fontosabb: a kenyér vagy a jó szó? Mit lehet annak mondani, aki halálos beteg vagy éppen most vesztette el a házát és költözik ki három gyerekkel?

Sokan nem látják, hogy miről is szól az életük valójában, csak elrohannak mellette. Nincs idő semmire, még a szeretetre sem. Pedig az idő urai mi vagyunk és a legfontosabb dolgokra mindig kell, hogy legyen időnk. Ha belegondolunk, akkor valójában semmi más igazi értékünk nincs, csak az időnk. Ezt, mint "csereeszközt" költhetjük pénzkeresésre, tárgyak megszerzésére, de tölthetjük a szeretteinkkel is. A boldogság lehet, hogy nem is más, mint egy harmónia, egyensúly megtalálása, a helyes időbeosztásért kapott ajándék.

Mi a szeretet?

Nem csak Karácsony közeledtével szoktam erre gondolni, gyakran eszembe jut, amikor szeretet nélkül  élő (vagy úgy látszó) emberekkel találkozom. Hogyan lehet megnyugtatni őket, a túl erős félelmeiket elhessegetni?

Mert az agresszivitás, a szeretet nélküliség mindig a félelemre vezethető vissza. Szerintem szeretetet kell sugározni feléjük, nyugalmat és türelmet. Egy pár sort kell a kezükbe adni, mert az írott szóval bensőségesebb kapcsolatot tudunk kialakítani, mint idegenekkel.

A szeretet érzése az összetartozás érzésén alapszik. Olvassák el kérem az alábbi írást:
Mi a szeretet és hová tűnik?

Nagyon régen olvastam már a szeretet Himnuszát. Most rákerestem az interneten és örömmel olvastam, értettem meg ismét egy kicsit másképpen a sorait:
A szeretet himnusza

A legnagyobb ínségben jő a segítség

Nehéz évünk volt, sokszor azt éreztem, hogy elsodornak és magukkal rántanak a mélybe azok a sorsok, amelyekbe beleláttam. Sokan kerestek meg pénzügyileg teljesen reménytelen helyzetbe került emberek, akik már az öngyilkosság határán álltak és tőlem várták, hogy megoldást találjak a bajaikra.

Túl nagy felelősségnek éreztem ezt. Nem tudtam mit mondani nekik. Csak olyan gondolatok jutottak eszembe, amik ismeretlenül, telefonban, közhely szerűek, egy idegentől nehezen elfogadhatóak, azt gondolták volna, hogy igazán nem tudok velük azonosulni.

Pedig tényleg úgy látom, hogy mindig van megoldás. Soha sem szabad feladni, mindig van kiút, csak a ránk eröltetett szemüvegen keresztül ez nem látszik. Vegyük le és lássuk másképpen a világot.

Elfáradtam az év végére, gyakran a hallottak bennem is erős félelmeket keltettek, de mindig megráztam magam és arra gondoltam, hogy a legnagyobb bajban fogják az emberek megtalálni egymást. Megfogni egymás kezét és segíteni a bajba jutottakon.
Ez a végső hit adja vissza az emberbe, a szeretet erejébe vetett hitünket.

A fontos dolgokkal foglalkozzunk

Figyeljünk oda a gyerekekre. Őszinték és tisztaság árad belőlük. Súlyos terheket rakunk a vállukra, mire felnőnek, legalább a szeretet képességét és erejét is adjuk mellé. Tanuljuk meg és őket is tanítsuk meg arra, hogy a fontos dolgokat hogyan kell elkülöníteni a lényegtelentől. 

Túl nagy a háttérzaj. Rengeteg az információ, minden termékké vált, amit el akarnak adni nekünk, de hogy nekünk mire van szükségünk... ???

Kényelmesek vagyunk, hajlunk arra, hogy beálljunk a sorba. Pedig mindenkinek magának kell a számára fontos dolgokat kiválasztani és arra koncentrálva élni az életet, mert csak akkor leszünk elégedettek és boldogok.

Boldog Karácsonyt kívánok....

Tatár Attila
www.bankweb.hu