Sinka Júlia:

Adócsalás nincs, csak depresszió?

Mivel hívhatjuk fel magunkra az adóhatóság figyelmét?

“ Túl sok adóm volt ahhoz, hogy bevalljam.” ¹Charles J. O Byrne, New York kormányzójának, David Patersonnak vezető tanácsadója öt éven keresztül elmulasztotta benyújtani az adóbevallását. Az elmulasztotta helytelen megfogalmazás, állítja az ügyvédje: O Byrne nem tudta kifizetni az adóját.

A férfi ugyanis egy speciális betegségben, úgynevezett késedelmes-bevallás-szindrómában szenved, melynek oka a depresszió. És noha ez a depresszió nem akadályozta meg abban, hogy kifejezetten hatékonyan töltse be a hivatalát, vagy mozgalmas társadalmi életet éljen, a jelek szerint nagyon is hatással volt az adófizetési képességére - egyhuzamban öt éven át.

Hogy bevette-e bárki is?

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság nem. Egyik képviselőjük azt nyilatkozta a New York Timesnak, hogy a késedelmes-bevallás-szindróma nem számít pszichiátriai betegségnek.

Nos, egészen biztos, hogy a magyar adóhatóságot sem hatná meg a fenti védekezés!

Sőt, egyes kifogásoknak nem hogy “nem dől be”, de kifejezetten “vadászik” némely körülményre, ügyletre, amelyek mögött - valljuk be, gyakran nem alaptalanul - adócsalást gyanít.

Az alábbiakban sorra veszünk ezek közül néhányat, amelyek esetében egészen biztosan számíthatunk az adóellenőrök megjelenésére, és ez - az “álmoskönyv” szerint sem - jelent jót a vállalkozás számára.

“Fiktív” számlák és “fiktív” szerződések

Az adóhatóság az ún. általános adóellenőrzései (ezt nevezik “egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló” ellenőrzéseknek) során első lépésben a cég számláit és az azokhoz kapcsolódó szerződéseket tekinti át. Ebben még semmi különös nincs, nyilvánvaló, hogy az adóellenőrzés alapja a rendelkezésre álló dokumentáció, a könyvelés és a benyújtott bevallások adatainak összevetése. Ebből kiindulva azonban a revizorok górcső alá vehetik az alvállalkozói szerződéseket, az ezekhez kötődő számlákat és ezek további dokumentációit. A problémák általában ekkor kezdődnek el. Az alvállalkozói lánc - tisztelet a kivételnek - általában olyan biztos jele az adóelkerülés szándékának, mint a meghűlésnek a torokfájás és az orrfolyás.

Tekintve, hogy a költségvetés adóbevételeinek mintegy harminc százalékát az általános forgalmi adó teszi ki, az adóhatóság fokozott figyelmet fordít ezen adónemre, és nem elhanyagolható az az adóbevétel sem, amely egy-egy alvállalkozói láncolatnak köszönhetően köddé válhat, ha az ellenőrzés nem derít időben fényt a trükkökre. Az általános forgalmi adó alapjának növekedése az érintett vállalkozás társasági adóalapjára is hatással van, így legalább két jogcímen számíthat adóbírságra a lefülelt cég.

Mikor beszélhetünk “fiktív” számlákról, szerződésekről? Alvállalkozói számlák esetében gyanús, ha

1. A fővállalkozó nem tud semmit (munkám során találkoztam olyan esettel, amikor az állítólagos partner ügyvezetőjének nevét, a cég székhelyének, illetve telephelyének címét sem tudta a fővállalkozó) az alvállalkozóként megjelölt cégről, holott az általuk kiállított számlát befogadta, a végzett munkát teljesítettként elfogadta, tovább számlázta.

2. Az alvállalkozóként megjelölt vállalkozás ugyan létező, működő társaság, de az ügylet állítólagos teljesítésének időszakában nem volt annyi bejelentett munkavállalója, amely minimálisan szükséges lett volna a munka elvégzéséhez (persze, ha az ügylet mégsem volt “fiktív”, akkor az alvállalkozónak a munkaügyi hatóságokkal is meggyűlik a baja a feketén foglalkoztatott munkaerő miatt).

3. A fővállalkozónak is lett volna az adott időszakban elegendő kapacitása a feladat ellátásához, így az alvállalkozó bevonása indokolatlan volt.

4. A “papírmunka” hiányosságai: a fővállalkozó nem rendelkezik a munka elvégzését hitelt érdemlően igazoló dokumentumokkal, így például nincs építési napló, átadás-átvételi jegyzőkönyv, teljesítésigazolás, stb..

5. Az alvállalkozók valamennyi számláját készpénzben egyenlítették ki.

6. Az alvállalkozó már az ügylet időpontjában sem volt működő cég, felszámolták, illetve az adóhatóság által ismert székhelyén, telephelyén nem érhetö el.

7. Az adóhatóság az állítólagos alvállalkozót is megkeresi, nyilatkoztatja, és kiderül, az érintett sem a fővállalkozóról nem hallott még soha, sem a kérdéses munkáról, annak elvégzését nem ismeri el.

Az utóbbi esetben felmerülhet a kérdés, hogy a “fiktív” számla kibocsátása mellett nincs-e szó okirat-hamisításról is - ez már büntetőjogi kategória -, amennyiben azt a fővállalkozó az alvállalkozó helyett, annak tudtán kívül állította ki.

A valós alvállalkozói ügyletek esetében is jól teszi a fővállalkozó, ha óvatosan jár el, és beszerzi, megőrzi az alábbi dokumentumokat: az alvállalkozó aktuális cégkivonata, aláírási címpéldánya, az adóhatóság adatbázisa szerinti létszámkimutatás az alvállalkozóról - ez az érintett adószáma alapján elérhető információ az APEH honlapján - , fontos igazolni, hogy az alvállalkozónak elégséges kapacitása van a munka elvégzésére. Ha az alvállalkozónak is van alvállalkozója, akkor a fenti információkat arról is okos begyűjtenie a fővállalkozónak.

Az alvállalkozói számlák kiegyenlítésének ténye, annak bizonyíthatósága - valós ügyletek esetében - is fontos. Az Áfa-törvény 150.§-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy a vevő kezesként felel a rá áthárított, előzetesen felszámított adó erejéig, ha az adólevonását megalapozó számlában foglalt összeget maradéktalanul nem fizette meg, vagy egészben vagy túlnyomó részben nem pénzzel, nem készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy nem pénzhelyettesítő eszközzel térítette meg (például anyagot, árut adott át cserébe).

Az alábbiakban bemutatok két bírósági döntést a fiktív számlázás következményeivel kapcsolatban - talán mondanom sem kell, nem az adóhatóság volt a perek vesztese (még akkor sem, ha az ellenőrzés során komoly hibát követtek el a revizorok) …

1. Fiktív számlák termékexport megvalósulásának igazolására²

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.054/2006/8. sz. ítéletében osztotta az adóhatóság és a megyei bíróság álláspontját, mely szerint a perbeli esetben számlák fiktív volta miatt termékexport nem állapítható meg, és adólevonási jog érvényesítése mellett a beszerzett, de a vállalkozás érdekköréből kivont termékek esetén 25%-os adómérték alkalmazandó.

Irányadó tényállás

Felperesi társaságnál az elsőfokú adóhatóság 2004. évre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek során felperes terhére adókülönbözet (jogosulatlan igénylés), adóbírság előírására került sor.

A vizsgált céget J.G. és Sz.S. alapította, cégbírósági bejegyzésére 2004. február 2-i hatállyal került sor. J.G. egyidejűleg tagja volt az A. Kft-nek is.

A felperes 2004. február 26-án megállapodást kötött a Szerbia és Montenegró államban Belgrád székhelyű M.E. gazdasági társasággal (továbbiakban: vevő) 2500 db épületgépészeti elektronikus fűtésvezérlő, fűtés- és hűtésszabályozó berendezések szállítására.

A szerződés megkötésére úgy került sor, hogy a felperest az A. Kft. ügyvezetője, F.Z. kereste meg az ajánlattal, és ez a cég szerezte be az árut a V.P. Bt-től. A vevő ügyvezetőjével, D.P-vel F.Z. tartotta a kapcsolatot. A felperes ügyvezetője az árut a Tisza pályaudvaron, illetve a XX parkolójában vette át F.Z-től, akinek az ellenértéket készpénzben fizette ki. J.G. az árut pár napig saját lakásán tárolta. A felperes ügyvezetője a vevő képviselőjével Szegeden a XX Market parkolójában találkozott, ahol átadta az értékesítésre vonatkozó számlákat, és átvette a készpénzben kifizetett vételárat. Az áruk átadását a felperes képviseletében Sz.S. végezte, aki gépkocsival szállította az árut, átlépte a magyar határt és a két határ közötti területen várta őt a vevő magyarul nem beszélő, csupán cégét megnevező képviselője, aki aláírta és lepecsételte a fuvarlevelet.

A felperes 2004. február 3-tól március 31-ig terjedő időszakban a vevő részére 0 %-os adótartalommal állított ki számlákat, bevallásában exportértékesítés bevételeként

96 225 000 Ft-ot mutatott ki, 29 853 000 Ft visszaigényelhető adót szerepeltetett, aminek kiutalását kérte, fizetendő adót nem vallott.

Felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az indokolás részbeni megváltoztatásával az első fokú határozatot helybenhagyta.

Határozata indokolása szerint az értékesítési számlákon feltüntetett adatokkal rendelkező külföldi vevő nem létezik, az áruk Szerbiába történő beléptetésére nem került sor, a számlák szerinti gazdasági esemény nem exportértékesítés, és nem minősül belföldi termékértékesítésnek sem. A vevőként feltüntetett cég nem létező vállalkozás. A számlákon feltüntetett gazdasági események a bizonylatok szerinti felek között nem jöhettek létre, fiktívek, a számviteli dokumentumok nem hitelesek, a számlák szerinti termékek tekintetében a felperest az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 28. § (1) bekezdése, 40. § (6) bekezdése, 44. § (2) bekezdése értelmében áfa fizetési kötelezettség terheli.

Felperes kereseti kérelme

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

Az alperes a per során a másodfokú határozatot kiegészítette azzal, hogy a felperes a beszerzett termékekkel nem rendelkezik, azt a gazdasági tevékenysége köréből kivonta, ezzel az Áfa tv. 9. § (2) bekezdés a) pontja alapján adókötelezettsége keletkezett, figyelemmel arra is, hogy a termék beszerzésekor a beszerzést terhelő adót levonásba helyezte.

Megyei bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a számlák nem hitelesek. Az alperes helyesen alkalmazta az Áfa tv. 9. § (2) bekezdés a) pontját. A felperes által tárgyaláson felmutatott okirat sem igazolja a vevő létezését.

Felperes felülvizsgálati kérelme

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, keresetének, illetve jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő döntés meghozatalát.

Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság nem létező jogszabályra hivatkozott, érdemi döntése nem felel meg az adósemlegesség elvének. Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerinti termékexport tényállása megvalósult. Az Áfa tv. 9. § (2) bekezdésére való hivatkozás azért is téves, mivel használatba adásra a perbeli esetben nem került sor. Az ítélet ellentétes az Európai Bíróság C-354/03, C-355/03 és C-484/023 számú egyesített ügyben hozott ítéletével (a továbbiakban: EB ítélet). Jogi álláspontjának alátámasztásaként adószakértői véleményt, és a J.G-vel szemben hozott, nyomozást megszüntető határozatot is becsatolta.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

Legfelsőbb Bíróság döntése

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli jogorvoslati eljárás során bizonyítást nem vehet fel, a rendelkezésére álló iratok alapján kell döntést hoznia. Az alapeljárás során fel nem merült tényre, jogcímre, rendkívüli jogorvoslati eljárás során hivatkozni nem lehet (Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése, BH.2002.29., EBH.2002.653).

Ennél fogva a Legfelsőbb Bíróság nem vonta értékelési körébe a felperes általa becsatolt adószakértői véleményt és nyomozást megszüntető határozatot.

Az elsőfokú bíróság ítéletében jogi álláspontjának alátámasztásaként tévesen hivatkozott a 7/1974. (X.17.) KKM rendelet 8. § (1) bekezdése szerint külkereskedelmi tevékenységre vonatkozó szabályozásra, mivel e rendelkezés 1990. május 1-től hatálytalan.

A 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (9) bekezdése szerinti alapelvből következően továbbá az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy a jó erkölcsöt sérti. Az adózási alapelvek szerint ugyanis az illegális, továbbá a jó erkölcsöt sértő cselekmények révén elért anyagi előny is adóztatható. Nem lehet kizárni ugyanis annak lehetőségét, hogy az ilyen ügyleteknek a gazdasági eredménye ennek ellenére kimutatható. (Art. 1. § (7) bekezdése). A szerződéseket, ügyleteket és más hasonló cselekményeket mindig valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben annak gazdasági eredménye kimutatható.

A felperesnek a hatályon kívül helyezett jogszabályra és az adósemlegesség elvére vonatkozó érvelése – annak helytállósága ellenére – nem alkalmas a felülvizsgálati kérelem alaposságának megállapítására a következők miatt:

A felek által nem vitatott tényállást a rendkívüli jogorvoslati eljárásban irányadónak kell tekinteni (Pp. 275. § (2) bekezdése, BH-2006/165.).

Az okirati bizonyítékokkal alátámasztott, felperes által meg nem cáfolt, ezért a rendkívüli jogorvoslati eljárásban irányadó tényállásból következően a felperes számláiban feltüntetett személy nem létező személy. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság tehát jogszerűen vonta le azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a számlák nem valós gazdasági eseményt takarnak, fiktívek, és, hogy nem létező vevő részére belföldi, avagy exportértékesítést végezni nem lehet. Ennél fogva a számlák nem alkalmasak adóelszámolásra.

Hangsúlyozza e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerinti termékexport megvalósulásának egyik törvényi feltétele a termékértékesítés bekövetkezte. Nem létező személynek terméket értékesíteni nem lehet. A számlán vevőként feltüntetett személy létezésének hiányában az ügylet, azaz az exportértékesítés a valóságban nem történhetett meg, ezért az ilyen ügyletről kibocsátott számla fiktív. Ennél fogva a fiktív ügylethez kapcsolódó adójogi konzekvenciák levonásánál nincs jelentősége a csupán felperesi véleményeként értékelhető vámjogi szakvéleményben megjelölt fuvarparitásnak és a vámjogi jogszabályi rendelkezéseknek.

A rendkívüli jogorvoslati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes a paneleket, mint termékeket beszerezte, és erre adóbevallásában adólevonási jogot érvényesített. A vizsgált időszak végén e termékekkel nem rendelkezett, ennél fogva e termékeket gazdasági tevékenysége köréből kivonta. Az adófizetési kötelezettsége e jogcímen, azaz az Áfa tv. 9. § (2) bekezdés a) pontjára alapítottan fennáll.

A felperes tévesen értelmezi e törvényhely szerinti használat fogalmát akkor, amikor arra hivatkozik, hogy ez csupán bérbeadást jelenthet. A használatba adás többféle ügylethez is kapcsolódhat, és az Áfa tv. 9. § (2) bekezdés a) pontja nem korlátozza a használat megállapíthatóságát a felperes által megjelölt tevékenységre.

Tekintettel arra, hogy a számlák fiktív volta folytán a termékexport nem állapítható meg, az adóhatóság az adójogi konzekvenciákat az 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen vonta le, és az adólevonási jog érvényesítése mellett a beszerzett, de a vállalkozás érdekköréből kivont termékek esetén jogszerűen alkalmazta a 25%-os adómértéket (Áfa tv. 28. § (1) bekezdése).

A perbeli esetben a felperes volt a számlakibocsátó, és a számlában feltüntetett adatok valódiságát, ezen belül a vevő létező voltát igazolni nem tudta. A vevő fiktív adóalanyiságából következő adójogi konzekvenciák tekintetében jogi felelőssége megállapítható. Függetlenül attól, hogy a kellő körültekintéssel való eljárás az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényhelyben a felperes állításának megfelelően nem az eladó, hanem a vevő tekintetében került megfogalmazásra. E törvényhely ugyanakkor a számlakibocsátó a felelősségét objektív felelősségként rögzíti, ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperes kellő körültekintéssel járt-e el vagy sem.

A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is, hogy az adóköteles tényállás kapcsán az elsőfokú bíróság ítéletében iratszerűen rögzítette, hogy a felperes a számla szerinti vevőnek a pontos nevét, helyét, címét, székhelyét megjelölni nem tudta, az áru Szerbiába nem lépett be, Szerbiában egyetlen külföldi cég sem kérte az áru importkénti vámkezelését. A felperes nem rendelkezik egyetlenegy olyan hitelt érdemlő dokumentummal, amely a számlában feltüntetett adat valódiságát a vevő tekintetében igazolhatná, illetve a fiktív exportértékesítés helyett ténylegesen végbement exportértékesítést támasztana alá. Nem vitásan nem kötelezettsége az exportőrnek, hogy külföldi partnerét cégjogi tekintetben ellenőrizze, jogot azonban csak létező külföldi vevő tekintetében lebonyolított termékexportra alapíthat.

A felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésére reagálva kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az e perbeli ügyletek és számlák 2004. május 1. előttiek, tehát Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőző időpontra vonatkoznak. Ezért a felek közötti jogvita eldöntésének szempontjából a felperes által hivatkozott EB ítélet nem releváns.

Rámutat ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelvével, az Áfa tv. szabályaival, és a felperes által hivatkozott EB ítélettel sem egyeztethető össze olyan álláspont, amely az eladó és vevő közötti fiktív jogügylethez kapcsolódóan a költségvetés terhére fizetési kötelezettséget írna elő.

A felperes által hivatkozott ítélet egyébként is olyan ügyletek tekintetében fogalmaz meg bírói döntést, amelyek maguk nem valósítanak meg hozzáadott értékadó kijátszást, továbbá ténylegesen adóalanyként eljáró személy által végzett termékértékesítésnek és valós gazdasági tevékenységnek minősülnek a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló irányelv szerint, mivel teljesítik az objektív feltételeket. A perbeli esetben pedig a Legfelsőbb Bíróság ítéletében előzőekben részletezettekből következően e feltételek nem állapíthatóak meg.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – részben eltérő indokolással – mint érdemben helyes döntést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

2. Az ellenőrzés típusa behatárolja az adóhatóság mozgásterét³

Az eset rövid bemutatása

A gazdasági társaságnál elrendelt vizsgálati jegyzőkönyv szerint a 2007. évre elrendelt általános forgalmi adóvizsgálat 2009. február 3-től 2009. február 10-ig tartott.

A jegyzőkönyv tartalmazza, hogy az adóhatóság a gazdasági társaságnál 2007. évre egy másik megbízólevél alapján egyes adókötelezettségek ellenőrzését rendelte el.

A 2007. évre elrendelt általános forgalmi adóvizsgálatról készült jegyzőkönyvben az adóhatóság 5 db számlát fiktívnek minősített és az azokra alapozott adólevonást jogtalannak minősítette. A jegyzőkönyv kizárólag olyan bizonyítékra hivatkozik, amely az általános forgalmi adóvizsgálat megkezdése előtt, az egyes adókötelezettségek ellenőrzése keretében került az adóhatóság által beszerzésre.

Az I. fokú adóhatóság által hozott határozatot a II. fokú adóhatóság helybenhagyta arra hivatkozva, hogy az I. fokú adóhatóság által beszerzett bizonyítékok alátámasztják a számlák fiktívitását, így az adólevonás elutasítása megalapozott volt.

Az eset értelmezése

Az adóhatóság a gazdasági társaság által bemutatott számlák közül 5 db nagy összegű számlán azonos kibocsátótól származott. A számlák hitelességének ellenőrzése érdekében nyilatkozattételre kötelezte a számlán kibocsátóként feltüntetett gazdasági társaság ügyvezetőjét.

Az adóhatóság az ügyvezető nyilatkozatára alapozva az 5 db számlában foglalt gazdasági esemény megvalósulását vitatta, a gazdasági társaság és a számlán kibocsátóként feltüntetett személy között.

Az adóhatóság az alábbi típusú vizsgálatokat rendelheti el az ellenőrzés céljának megfelelően:

a) a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (ideértve az egyszerűsített ellenőrzést is),

b) az állami garancia beváltásához kapcsolódó,

c) az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló,

d) az adatok gyűjtését célzó,

e) az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó,

f) az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt

ellenőrzés.

Ellenőrzéssel lezárt időszakot kizárólag a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés ( ideértve az egyszerűsített ellenőrzést is ) teremt.

Az adókötelezettségek köre az alábbiakban határozható meg:

a) bejelentés, nyilatkozattétel,

b) adómegállapítás,

c) bevallás,

d) adófizetés és adóelőleg fizetés,

e) bizonylat kiállítás és megőrzés,

f) nyilvántartás vezetés (könyvvezetés),

g) adatszolgáltatás,

h) adólevonás, adóbeszedés,

i) bankszámlanyitásra.

(Az a)-i) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség).

Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése a felsorolt kötelezettségek ellenőrzésére jogosítja az adóhatóságot, de arra már nem, hogy bármely adónemre vonatkozó adóvizsgálatot végezzen el oly módon, hogy az adózó által benyújtott dokumentum valóságtartalmát ellenőrzi. Az adókötelezettségek ellenőrzése körébe nem tartozik az adókötelezettség megállapításával összefüggő dokumentumok tartalmi, hitelességi vizsgálata.

Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése kizárólag arra irányulhatott volna, hogy a gazdasági társaság 2007. évre vonatkozó bevallásait határidőben benyújtotta-e, iratmegőrzési kötelezettségét teljesítette-e, az Áfa tv-ben és más törvényben előírt analitikus és szintetikus nyilvántartásokkal rendelkezik-e.

Ezzel szemben az adóhatóság túlterjeszkedett a lefolytatható vizsgálati cselekményeken, az egyes adókötelezettségek ellenőrzése helyett 2007. évre általános forgalmi adóvizsgálatot folytatott le, amelyre a megbízólevél nem hatalmazta fel.

Az ÁFA vizsgálatot elrendelő megbízólevél alapján az adóhatóság nem végzett 2007. évre vonatkozóan általános forgalmi adóvizsgálatot, ezért a vizsgálati jegyzőkönyv sem tartalmazhatja 2007. évre lefolytatott általános forgalmi adóvizsgálat megállapításait, így azt I. fokú határozat sem realizálhatta, továbbá azt a II. fokú adóhatóság sem hagyhatta helyben.

Teljesen egyértelmű, hogy a vázolt esetben az I. fokú adóhatóság a tényállás tisztázásához szükséges ellenőrzési cselekményeket 2007. február 3-a és 2007. február 10-e között nem végezhette el.

Egyértelműen megállapítható, hogy az I. fokú adóhatóság az általános forgalmi adóellenőrzést elrendelő megbízólevél alapján semmiféle vizsgálati cselekményt nem folytatott le, így annak megállapításait sem összegezhette a vizsgálati jegyzőkönyvben. Ellenőrzés hiányában az I. fokú határozat kiadására sem lett volna jogosultsága az I. fokú adóhatóságnak. Tényleges ellenőrzés hiányában a II. fokú adóhatóság sem bírálhatta volna el az I. fokú határozatot.

A II. fokú adóhatóságnak észlelnie kellett volna, hogy az I. fokú adóhatóság az általános forgalmi adó ellenőrzés elrendelő megbízólevél alapján nem végezte el 2007. évre az általános forgalmi adóellenőrzést, így új eljárás keretében az ellenőrzés tényleges elvégzésére kellett volna utasítania az I. fokú adóhatóságot.

Az I. fokú adóhatóságnak új eljárás keretében ténylegesen le kell folytatnia az utólagos adóvizsgálatot, annak keretében kell megvizsgálnia a gazdasági társaság által benyújtott iratokat.

Az I. fokú adóhatóság az új eljárás keretében nem használhatja fel az egyes adókötelezettségeket elrendelő megbízólevéllel lefolytatott vizsgálat keretében beszerzett nyilatkozatot, amelyet az 5 db számlán kibocsátóként feltüntetett gazdasági társaság ügyvezetője tett, mivel az adóhatóságnak a nyilatkozat felvételére az egyes adókötelezettségek ellenőrzése keretében nem lett volna jogszerűen lehetősége. MIT szerzett be jogszerűtlenül?

Hivatalos álláspont

Az adóhatóság a tárgyalt eljárásával kapcsolatos hivatalos álláspontját nem fejtette ki.

Szakértői tippek

Az adóhatóság ilyen jellegű jogsértését csak akkor lehet feltárni, ha az ellenőrzéshez kapcsolódó valamennyi irat alaposan áttanulmányozásra kerül.

Minden esetben javasolt az ellenőrzéshez kapcsolódó teljes iratanyag áttanulmányozása az ellenőrzés által esetleg elkövetett eljárási hibák feltárása érdekében.

Legközelebb további, az adóhatóságot kifejezetten érdeklő kérdésekkel foglalkozom, úgy mint például a jelentős összegű tagi hitel vagy a kapcsolt vállalkozások esete. Addig is örülnék, ha megosztanátok velem és az olvasókkal a „fiktív” számlákkal, szerződésekkel kapcsolatos tapasztalataitokat.

(Folytatjuk)

1 Reader’s Digest, 2010. május, p 114-115.

2. 2 Horváthné dr. Ruprecht Szilvia, „Teljes körű adó-, járulék és illeték tanácsadó,Verlag Dashöfer KftA hivatkozott jogszabályi helyek a korábbi - 2007. december 31-ig hatályos - Áfa-törvénynek megfelelőek.

2. 3 Teljes körű adó- , járulék- és illeték tanácsadó, Verlag Dashöfer Kft